Eheti kirándulásunk célpontjául a Botanikus kertet választottuk, ahol április vége lévén jó eséllyel virágzik már egy csomó növény. Én sok évvel ezelőtt jártam már itt egyszer, akkor pont egy olyan évszakban, amikor a legtöbb látnivalót az üvegház kínálta, mert azon kívül alig volt valami színes.
Ez alkalommal sokkal jobb volt a helyzet.
Mivel hétvégén mentünk, felkészültünk rá, hogy nem csak a mi kis csapatunk ér rá kirándulni. A bejárathoz közelítve minden várakozásunkat felülmúlta a látvány. Több iskola is aznapra szervezhette az összes osztálya összes kirándulását, mert eszméletlen mennyiségű kék és rózsaszín egyenruhás gyerek próbált bejutni a parkba. Na és persze a szokásos hétvégi tömeg is.
Maga a hely szerencsére igen méretes, több tószerű képződmény is van benne. Íme az egyikről egy panoráma:
Ahogy befelé haladtunk, találtunk egy ilyet:
Biztosan nagyon érdekes eredete van, de arról a tábláról nem derült ki semmi. Volt ugyanakkor olyasmi is, aminek az eredete nem is kétséges: így nő. VATTACUKORFA!
Voltak persze olyan fák is, és nem csak itt a botanikus kertben, hanem parkokban is találkoztam már velük, amelyekről kis nejlonzacskóban lóg az összegyűjtött szemét. Azt nem tudom, hogy miért akkora nehézség a kukába dobni, de legalább nem szanaszét van a földön.
Találkoztunk egy lánnyal, aki igen gondtalanul éli életét. Gyakorlatilag egész nap a növényeket bámulja, és sosem unja meg.
Itt az ideje az újabb panorámaképnek. Ez egy másik tócsa.
Ugyan nagy tömeg volt, de meglepően szépen eloszlottak az emberek. Sokan pihentek a fák árnyékában parkszerte. Voltak, akik csoportosan, voltak, akik inkább a többiektől távol.
Az üvegház egy kicsit UFÓ-ra hasonlít. Később majd lesz még képen távolabbról, akkor jobban látszik. Ez itt a bejárata:
Odabent aztán... Eleve az egész két részre oszlik. Van egy trópusi fele meg egy sivatagi. A bejáratnál az esőerdőbe jut az ember fia. Van itt minden. Színes virágok, pára, meleg, emberek.
A fenti képen egészen jól látszik a pára, de nem számoltam meg, hány százalékos relatíve. Viszont mivel odakint még csak április van, felhívtam társaim figyelmét, akik csak tavaly szeptembertől vannak Pekingben, hogy május végén már ez várható, és júliusban pedig végképp csak kopoltyúval lehet kinyerni az oxigént a légkörből, ha egyáltalán a szmogtól sikerül.
Akik egy hétnél hosszabb időt töltöttek Kínában turistacsoporton kívül, már nem tudnak olyan őszinte döbbenettel rácsodálkozni egy műfára egy botanikus kertben. A többiek igen.
És akkor egy ajtón az esőerdő párás hőségéből átléphetsz a sivatag száraz hőségébe.
Azért persze az idilli kép túl tökéletes lenne, ha nem létezni a valóság, de szerencsére létezik.
A növények mindenesetre jól élnek. Virágoznak és sokasodnak a kaktuszok.
Ezek itt lentebb például olyan veszélyesek, hogy be is zárják őket.
A sivatagos részből kijutni csak úgy lehet, ha visszamegyünk az esőerdősbe, ahol még extra kalandok várnak. Van például egy kidőlt fa.
De ez nem akármilyen kidőlt fa, hanem egy gondosan elhelyezett műkidőlt műfa. Felmerülhet megint a kérdés, hogy minek az egy botanikus kertbe. Nos, a válasz igen egyszerű:
Hát mi mással tudnád eltakarni az agyagkatonákat?
Már csak egy két és fél méter hosszú függőhíd van hátra, mielőtt kijutnánk egy barlangból a vízesésen keresztül...
...valószínűleg a Jurassic Parkba.
Hát ennyit az üvegházról dióhéjban. Folytattuk tovább utunkat a park többi része felé, ahol fák és virágok vártak ránk hihetetlen mennyiségben. Rögtön egy ősöreg, lyukacsos fa jött szembe, ha nem is az egész.
Az első két írásjegy a fa és a kő, ami nem véletlen. Egy megkövesedett fáról van szó.
Utunk a fekvő buddha templomához vezetett.
Odabent minden kötelező elem megtalálható. Ez itt például a harangtorony, amiben nincs harang:
Van egy tök ugyanilyen kinézetű dobtorony is a másik oldalon, mert ezek párban járnak. Ami fölé megtévesztően hajolnak a nem rosszul lévő emberek, az az aranyhalas medence lazuló teknősökkel:
Vannak füstölőtartók, amelyeken még látszik az eredeti színük:
Hát ezért.
Vannak, akik nem csak turistalátványosságként kezelik a helyet, hanem rendeltetésszerűen használják.
A fekvő buddhát tilos volt fotózni, úgyhogy inkább a tőle balra lévő, igen figyelemreméltó arcszőrzetet felvonultató figurát örökítettem meg, mivel oda nem volt kitéve a tábla, hogy ne fotózzuk.
Igen, ki volt téve. Viszont ezt már csak itthon vettem észre. :D
A bejárat mellett egy lány kisebb csoportosulás közepette éppen vizet próbált táncoltatni. A képen a siker pillanata látható, ami valóban csak egy pillanat volt, mert annyira megörült, hogy rögtön abbahagyta.
Azt a két fogantyút kell dörzsölni addig, amíg rezegni nem kezd a víz.
Végül megtaláltuk a hiányzó harangot is.
Miután minden meglett, visszasétáltunk a parkba, hogy felfedezzük a maradék részeket is.
A fenti képen egy napvilágóra, a lentin pedig a sok színes virág a főszereplő, de mellékszerepben feltűnik az üvegház is.
Miközben ezt fotóztam különböző szögekből, figyelmes lettem egy hangosbeszélőn hirdető lány szövegére. Azért is ragadta meg a figyelmemet, mert értettem, amit mond. Először ez lepett meg, mert általában torzít annyit, hogy az ilyeneket nehezen értsem. Aztán meg, hogy azt modogatta szakadatlanul: hamburger, kóla, sültkrumpli. Nézek körül...
Ezek után több trauma már nem ért kifelé menet. Bár azok a tulipánok...
Menet közben benéztünk a rózsák kertjébe is, de ott csak bonsai fák nőttek, rózsa sehol.
Végezetül álljon itt pár kép, amiken az elmaradhatatlant örökítettem meg. Bazár, kaja, színes dolgok.
Utolsó kommentek