Eljött az április és vele a majdnem-jó-idő. Ahhoz persze elég jó, hogy az ember kirándulni menjen. Egyik kolléganőm szervezte a csapatot, ami szerinte is azért vicces, mert januárban darabokra törte az egyik lábát, és bár már eltelt majdnem három hónap, azért még sántít. De hát nincs is jobb ilyenkor, mint egy jó hosszú gyaloglás. Felkerekedtünk.
Az odaút nem volt annyira izgalmas, mint amennyire hosszú. Nagyjából elsőre sikerült is megtalálni a helyet. Igaz ugyan, hogy én az előző külszolgálatomon már jártam a Ming Síroknál, de egyrészt régen volt, másrészt meg mivel nem vezetek autót, sosem figyelem az utat. Mivel senki nem is kért meg, hogy navigáljak, ez végső soron nem is érdekes. :)
Első állomásunk a halottak útja volt, amin végigsétáltunk. A neve ellenére eléggé népszerű az élők körében. Nem mi voltunk ott egyedül.
Lent: kis csapatunk ballag az út közepe felé.
Középen aztán egy kapu, amihez hasonlót már rengeteget láttam, és biztos vagyok benne, hogy még legalább ugyanannyit fogok is látni.
Kicsit közelebbről lehet látni a bent megbúvó, oszlopot tartó sárkány-teknőst. Ez mindössze 50 tonna körül van.
Az út második szakaszát 18 pár mitikus állatfigura szegélyezi. Elvileg mindegyiket egyetlen kőtömbből faragták ki. Mármint összesen 36 kőtömbből. Íme öt kép. Persze azt nehezen tudom megmagyarázni, hogy az ötödik az miért is mitikus állatfigura. Az oroszlán-kutya meg a kedvencem, azért szerepel kétszer. :)
Az elefántról van még egy képem, amin leginkább valami ufónak néz ki. Nem, nem azért mert ferde a szeme.
Az út végén a Sárkány és Főnix Kapuhoz érkeztünk.
Persze egyetlen turistalátványosság sem lehet meg mindenféle igen magas minőségű ajándéktárgyakat áruló bódék nélkül. Nincs is jobb, mint a Ming Síroknál venni egy „Megmásztam a Nagy Falat” feliratú pólót. De legalább a napernyők jópofák.
Ez volt az a pont, ahol hirtelen mindenki számára világos lett, hogy maguk a sírok innen még egy laza 7 km-re vannak. Természetesen mindenki friss és fitt volt, de tekintettel voltunk sántító kolléganőnkre és úgy döntöttünk, hogy akkor vissza kell menni a kocsikért. No de minek menjen mindenki? Menjenek csak azok, akik vezetik. Addig majd a többiek lepihennek. Így aztán a slusszkulcsosok visszaindultak, köztük a sánta kolléganő. :) Jó fejek voltunk, engedélyeztük nekik, hogy busszal menjenek. Mi pedig kényelmesen elhelyezkedtünk a szemközti buszmegállóban és vártunk.
És vártunk.
Aztán még vártunk.
Végül megérkeztek, de kiderült, hogy egy kocsit vesztettünk, mert egyiküknek sikerült a csomagtartóba zárni a kulcsot. :) Még jó, hogy végül úgy döntöttem, nem hagyom bent a hátizsákomat. Persze ilyen apróságon nem akadtunk fenn, összébb húztuk magunkat, és folytattuk a kirándulást.
Úgy döntöttünk, hogy két sírt fogunk megnézni a 13-ból. Mikor az elsőhöz (Dingling) odaértünk, rájöttem, hogy ez az a hely, ahol annak idején már jártam, és nem nagyon volt lent semmi érdekes. Bevallom, nem jutott eszembe, hogy majd valaki reklamálni fog a hiányzó képekért, úgyhogy nem mentem le, hanem megvártam a többieket. Addig is körbesétáltam a környéken, ami ilyen:
Természetesen itt is lehet találni árusokat. Ezek ilyen rendszeridegen kereskedők lehettek, mert a rácson túlról árulták a portékát.
Van sírhelyhez vezető út is a közepén oszlopot tartó sárkány-teknőssel. Ha autóval érkezik az ember, akkor persze ezt kihagyja, mert a parkolóból nem erre kell menni, a jegyirodák a teknős magasságában vannak.
A teknősös emelvény tövében pihenő néni meglehetősen színes egyéniségnek tűnt. Legalábbis a környezetéhez képest. :)
Miután a többiek kijöttek, átautóztunk a másik sírhoz (Changling), amelyiknél még nem jártam korábban. Az árusoknál kapható képeslapok alapján szép helynek ígérkezett.
A hátsó épületet múzeumnak rendezték be, ahol kiállították Zhu Di császár relikviáit. A terem érdekessége még a 16 db hatalmas, kámforfából készült oszlop. Zhu Di volt, aki Pekingbe költöztette a fővárost, és elkezdte építeni a Tiltott Várost.
Kívülről is elég jól néz ki.
És a kilátás a tetejéről:
No meg az aljáról:
Végül is nagyon kellemes napot töltöttünk el még a veszteségekkel együtt is. A végére hagytam két érdekességet, amik nem kapcsolódnak szervesen a sírokhoz, legfeljebb annyiban, hogy mellettük fotóztam le.
Az első az egyik kedvenc témám, az angol szövegek Kínában.
A második egy olyan ember kocsija, aki büszkén kínai és érdekes helyeken járhatott. :)
Utolsó kommentek