Shangfangshan Nemzeti Park
Nagy elhatározással indultunk neki a Shangfangshan Nemzeti Park megtekintésének, hiszen ki ne szeretne egy erdős nemzeti parkban lófrálni egy csomó vízesés között? Felpakoltunk hát, és nekiindultunk a kb. 2-2,5 órás útnak.
Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy nem érkeztünk meg. Szerencsére kolléganőm nagyon jól beszél kínaiul, úgyhogy viszonylag hamar kiderült, hogy nem ott vagyunk, ahová indultunk, hanem a hegy másik oldalán, de erre nem lehet tovább menni, mert útfelújítás van. Vissza kell menni egy bizonyos elágazáshoz, ahol balra kellett volna fordulnunk. Rendben.
Visszaérve az elágazáshoz egyből rájöttünk, hogy miért fordultunk jobbra. Útfelújítás miatt a jobb oldali ág le van zárva. :) Az egyik munkásember mondta, hogy nem gáz, mert ha még kb. 200 métert visszamegyünk, akkor onnan is megy egy úgy, ami nem olyan szép, mint amilyen az lesz, amin éppen most dolgozik, viszont nincs lezárva, és ugyanoda visz. Király! Akkor induljunk!
Ahogy mentünk, láttunk szép hegyeket és egy csomó kiszáradt medret. Erősen aggódtunk, hogy nem lesz egy fia vízesés sem, de megnyugtattam a kocsiban ülőket, hogy legfeljebb majd felküldünk egy shifut egy slaggal, hogy csináljon nekünk vízesést, szóval nem kell aggódni.
Végre megérkeztünk. Tényleg.
A parkolóban egy sajátos életkép fogadott:
De biztos, hogy jó helyen jártunk, mert a kapu fölé ki volt írva, hogy...
Ezen felbuzdulva be is mentünk. Találtunk a helyről térképet. Ez amúgy jellemzően mindenhol ki van rakva, hogy a turista rögtön tudjon terveket szőni. Mi is ezt tettük, megterveztük, hogy miket fogunk megnézni, és azokat milyen sorrendben. Még egy csomó gyaloglástól is megkímélhetjük magunkat, ha a felvonóval megyünk föl a hegyre. Hát akkor legyen!
A jegyiroda felé menet megállított minket egy bácsi, és mondta, hogy mi nem akarunk bemenni. Kérdeztük, hogy miért nem? Mert be van zárva. Remek! És mikor nyit? Ja, majd jövőre.
Hát így nem néztük meg a vízeséseket.
Pekingi Ősember
Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis itt vagyunk a közelben, akkor nézzük meg a pekingi ősembert, mert az jó. Én jártam már ott egyszer, de az nyolc évvel ezelőtt volt, azóta biztos vannak már bevásárlóközpontok is ott meg minden...
De nem. A bejárat eléggé olyan volt, mint emlékeimben. Aztán elsétáltunk a múzeumig.
A múzeumot szépen felfejlesztették. Nem nagyon csináltam képeket, mert jobbára elég sötét volt, de van azért pár.
Raktak be egy csomó bazinagy interaktív érintőképernyőt, amiken azon túl, hogy tájékozódhat az ember, a gyerekeknek is vannak játékok. Az egyik helyen régészest lehetett játszani, és ki kellett ásni a csontvázat. Ezt élvezték a gyerekek. Aztán volt egy másik, ahol az ember a fejére rakott egy pántot, és a képernyőn egy állat fejét kapta.
Én vagyok az őshód, kolléganőm gyermekei a másik két ősjószág.
A múzeum nem csak szórakoztató, hanem alapos is. Mindenfélét kiállítottak. Még azoknak a ládáknak a rekonstrukcióját is, amelyekben elszállítottak az ásatás helyszínéről a pekingi ősembert. De volt itt még más is:
Elvileg mamutfog kövület. Szerintem viszont az egyik régésztechnikus, aki fejjel esett a gipszes kádba, és csak a csizmája látszik ki az anyagból. Kínában semmi sem vész ugye kárba, úgy döntöttek, kihozzák az esetből a amit lehet: kiállítják.
A múzeum mellett végig lehet járni az ásatási helyszíneket is, ahol tájékoztató táblák mesélik el, hogy mikor mit találtak. De persze vannak 3D-s illusztrációk is, mint például ez:
Mi visszafelé látogattuk meg ezeket a helyeket, így utolsónak tekinthettük meg az 1-es számú helyszínt, ahol magát a pekingi ősembert megtalálták.
Arra mondjuk nem számítottam, hogy lift is lesz, de kiderült, hogy az nem nekünk van. Viszont arrafelé tartva észrevettem egy ősemberpárt az egyik barlangban. Többen is fotózták őket, de úgy tűnt, ez egyáltalán nem zavarja őket. Gondolom, volt idejük hozzászokni.
A lépcsőn lecsorogva újabb látványosságon akadt meg a szemem. Egy földművelő! Vagy takarító.
De kiderült, hogy kolléganőm kisfia az. A következő képet meg csak úgy csináltam.
A kijáratnál (ami amúgy a bejárat is volt, csak akkor nem vettük észre) észrevettük, hogy baromi nagy munkában vannak a kínaiak: műbarlangot építenek. Nem nagyon tudom azóta sem feldolgozni, hogy minek? Van ott egy csomó természetes. Egyelőre azzal magyarázom, hogy genetikailag bennük van a másolási kényszer.
Kaja
A kirándulást egy késői ebéddel akartuk megkoronázni. Találtunk is egy éttermet, ahol kedvesen integettek az ablakból. Visszaintegettünk, bementünk, szembejött a tábla, hogy 14 óráig és 16 órától adnak enni. 14:17 volt. Ekkor rájöttünk, hogy azért integettek, hogy menjünk innen a fenébe, mert zárva vannak. :) Szerencsére rendes embereké az étterem, kaptunk enni. Mivel 9-en voltunk, rendeltünk is egy csomó kaját. Fogyott rendesen. :)
Kifelé menet gyanítottam, hogy épp időben fejeztük be, mert már bontják a helyet...
Utolsó kommentek