Na persze nem arra akarok ezzel utalni, hogy hipp-hopp véget is ért, mert elég sok tennivaló akadt menet közben. A munkával nagyon nem akarlak untatni benneteket, úgyis van sajátotok, elég az.

Lógok még a múlt keddi kajálással. Ugyanabban az ujgur étteremben voltunk, mint korábban, bár ezúttal csak hárman. Akadt azért így is ennivaló bőven. :)

Baloldalon van ujgur kenyér, ami kellemesen fűszeres, rajta meg egy csomó birkahúsos nyárs. Ez a finom fajta, nem faggyús vagy ilyesmi. Középen-hátul egy saláta, ami kicsit édes, majonézes. Nekem annyira nem jött be, de a többiek szerint kellemesen ellensúlyozta a csípőset. Egészen középen sült krumpli szeletek, ami leginkább olyan, mint a chips, csak egy picit vastagabb néha. Ebbe lógatja bele András a birkavesét. A jobb felső sarokban egy másik salátaféle van, ebben gyakorlatilag szinte csak paprika meg hagyma van, de mégis jó, mert a paprika meg a hagyma jó, de az az ecet is, amivel meglocsolják. Az egyetlen, amiről még nem szóltam egy zelleres-paprikás-paradicsomos cucc, ami annak ellenére ízlett, hogy zeller van benne, aminek az ízét én annyira nem szeretem.

Aztán van még egy, ami csak később jött ki:

Ez marhahús, sárgarépa és zöldpaprika egy kis csilis rásegítéssel. Baromi finom volt. :)

Desszertnek pedig ujgur joghurtot ettem. Íme:

Baromi savanyú, úgyhogy attól desszert, hogy rádobnak egy adag cukrot. De tényleg nagyon finom. Szerintem cukor nélkül is tök jó lehet. A fatálkás-fakanalas tálalás meg tök hangulatos.

Na ennyit a kajálásról. Legalábbis az éttermiről, mert történetesen pont két olyan dologról akarok még írni, ami megintcsak kajával kapcsolatos. Na de ugye rólam van szó, tehát senki sem lepődik meg. :)

Az egyik, hogy a napokban éppen bevásárolni voltam, amikor a mirelit pultban megláttam a kis fagyasztott rákokat, és leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy én olyat egyek. Persze nem fagyottan, hanem rendesen elkészítve. Így aztán be is vásároltam szépen midenfélét, és csináltam egy jó adag fokhagymás-gyömbéres-csilis rákot némi paradicsompürével és szójaszósszal megbolondítva. Jól sikerült. :) Viszont nem lett szép, úgyhogy nem fotóztam le. A szójaszószom elég sötét, ezért az egész cucc egy ilyen sötétbarna izé lett, ami képen nem mutat jól. De az íze az királyság volt. :)

A másik, hogy a héten a kínai ünnep miatt nem volt konyha a melóhelyen, úgyhogy ki kellett mennünk kajálni. Egyik nap viszont nem nagyon volt kedvünk kimozdulni, meg dolgunk is volt épp elég az új gépek telepłtésével meg a rendrakással, úgyhogy rendeltem. A KFC-ből. Nem nagy szám, tudom.

Fel nem hívhattam őket, mert nem tudtam volna kínaiul elmagyarázni, hogy mit kérek pontosan, ők meg nem beszélnek angolul, úgyhogy maradt a honlapos rendelés, ami viszont már kihívás volt helyenként. Mert ugye addig könnyen eljut az ember, hogy a képek alapján megtalálja, amit rendelni akar. Még ahhoz is elég a kínai oldal, hogy a kosárba tegye, de a regisztrációnál már elkél némi angol segítség, ami tulajdonképpen van is meg nincs is. :) Van, mert a kitöltendő rovatok nevét kiírják angolul, ami persze nagy segítség tud lenni, de pl. a cím beírásánál 3 dolgot kell kitölteni. Az egyik a város, a másik az utca/kerület, a harmadik a teljes cím. A címünket alkotó kínai karaktereket ismerem szerencsére. Na de most akkor ez hogy is van?

A városnál be lehet íni, hogy Beijing, nem probléma, de utána ezt kiírja az utca/kerület elé is, ahol lehet választani olyat a megjelenő listából, amiben a mi kerületünk és utcánk is benne van. Zsír, akkor legyen az. Aztán a teljes címnél meg a megadott minta alapján megpróbálom szépen beírni az egészet várossal, kerülettel, utcával, házszámmal. Mentés. Aszongya, ide nem szállítanak ki. Ööö... mi van? Hát ne szórkozzál már, máskor is szoktatok hozni többieknek, akkor nekem miért ne hoznátok ki?!

Sokáig böngésztem még az egészet, mire egyszercsak felfigyeltem arra, hogy az utca/kerület mezőhöz megjelenő listában van olyan, ami konkrétan nem egy utca, nem egy kerület, hanem egy nagykövetség. Na mondom, akkor ilyen alapon a miénk is benne lehet, úgyhogy beírtam. Benne volt. Ezek után már csak a teljes címben kellett beírni a tényleges utca nevét és a házszámot, és már mehetett is a rendelés.

Ööö... jó, de hogyan tudom azt megmondani, hogy nem kérek narancslevet meg krumplipürét a menühöz, hanem nekem adjanak kólát meg sültkrumplit, mert mocskos amerikai szimpatizáns vagyok? Hát, nem jöttem rá, úgyhogy narancslével meg krumplipürével ettem a menüt. De majd kiderítem. Még jól jöhet a tudás.

Ja igen! Kezdek ismét beleszokni ebbe a kintlétbe. Szerda este és csütörtök reggel között valamikor ellopták a bringámat a ház elől, és már ideges sem lettem, csak gyalog mentem be, ahogy szoktam. Pedig azt hittem, az a rozsdás, poros szar már nem kell senkinek. Persze lehet, hogy a zár kellett, mert az új volt, és hát akkor azt nyilván nem vághatták le, úgyhogy vitték az egész bicajjal. :) Mégiscsak kell vennem egyet.