Ma elmentünk a Houhaira (后悔). Ez egy tó, ami télen befagy, és lehet korcsolyázni, fakutyázni meg miegymás. A korcsolyák egyformák, unalmasak, de fakutyából igen nagy a választék.
Ez azért már a magamfajta komoly felnőttek számára is meghozza a kedvet. Szerintem a gyerekek nem erre számítottak, amikor reggel a szülők azt mondták nekik, hogy 我们去后悔玩儿.
És akkor itt egy példa a miegymásra:
Láthatóan ezt is lehet élvezni, de voltak, akik rosszul értelmezték a szerepüket.
Persze nem ez volt az egyetlen jármű, ami utasokat is szállít.
Kínában a legegyszerűbb munkát végző személyzetnek is olyan egyenruhája van, amiről egyből a karhatalomra asszociál az ember. Az egyszerű halandók nyilván rendesebben viselkednek, ha olyanok járkálnak közöttük, akikről a tudatalattijuk simán elhiszi, hogy az első rossz mozdulatnál le fogják őket lőni.
Simán lehet, hogy tévedek. :) Az is lehet, hogy a hosszú kabátos fiatalember nem tudja eldönteni, hogy melyik kezében van a nehezebb dolog, de gyanítja, hogy a jobb az. Látva a problémát az intelligens arcú konzultáns átadja névjegyét és megbeszélnek egy időpontot.
Nincs viszont olyan szórakozás, ami közben ne éhezne meg az ember. Éppen ezért mindenhol lehet árusokkal találkozni. Van minden, és azon kívül még vattacukor meg sült édes krumpli.
A tél kifejezetten monokróm évszak. Ránk, emberekre marad a feladat, hogy egy kis színt vigyünk a mindennapokba. :)
Az a legjobb, hogy az egész felszerelés a teljes árukészlettel együtt elfér a közelben parkoló kétkerekű szállítójárműben. Jó, felfújva már nem annyira, de ha ráköti, annyival könnyebb a csomag.
Utolsó kommentek