Előre szólok, hogy baromi hosszú lesz és annyira azért sem nem izgalmas, sem nem érdekes. ;)

A történet azzal kezdődik ugye, hogy beköltöztem kb. egy hónappal ezelőtt. Akkor nagyon megörültem, mert találtam itt a lakásban egy ADSL modemet.

Ebben a pillanatban két dolog hiányzott az interneteléréshez: hálózati kábel, amivel összeköthetem a gépet a modemmel, és név/jelszó, amivel használni tudom.

Három napig mindig itthon jöttem rá, hogy már megint nem hoztam haza egyetlen kábelt sem. Persze akkor sem tudtam volna használni a név/jelszó páros nélkül, de valahogy ez akkor elkerülte a figyelmemet. De később, amikor beszéltünk a tulajjal, és kérdeztem, hogy egyáltalán van-e a lakásban internetelőfizetés, mert nem találom a hozzáférést. Mondta, hogy nincs. Innentől már nem volt sürgős a kábel kérdése.

Ebben a pillanatban két dolog hiányzott az interneteléréshez: internet-előfizetés és hálózati kábel.

Szerveztünk egy találkozót a tulajjal, mert egy új előfizetéshez szükség van az ő eredeti ID kártyájára (személyi igazolvány). El is jött, szépen felkerekedtünk hármasban vele és Dórival (aki kínai lány, de tud magyarul, ezért is van magyar neve), és elmentünk a China Unicom valami közeli üzletébe, ami annyira közel volt, hogy vagy egy óráig kerestük. De meglett és igazából is közel van a lakáshoz. Azért mentünk oda, mert Dóri már korábban kiderítette, hogy nekik van 10 Mbites csomagjuk, és állítólag itt ez a leggyorsabb, amit a nép megvehet. Dóri elmondta, hogy mit szeretnénk, ők megkérdezték a címet, aztán mondták, hogy mivel a környéken sincs kábelük, nem hogy a házban, így ebbe a lakásba nem tudnak szolgáltatni. Király!

Ekkor a tulaj kezdett el telefonálgatni még ott, és szerzett három ajánlatot a China Telecomtól. Ebből kettő mobilinternetes volt, úgyhogy azt hagytam is a fenébe, de a harmadik rendes vezetékes net, igaz csak 4 Mbites, de a China Telecomnak nincs gyorsabb. Ami viszont van nekik, az kábel a házban. Zsír, akkor legyen az!

Elköszöntünk a tulajtól, s Dóri menet közben telefonált a China Telecomnak, hogy akkor mi legyen. Ők mondták, hogy mondjuk meg a címet pontosan, és akkor küldenek egy embert, aki majd beköti. Mondja nekik a címet, és rögtön sejtettem, hogy értik a dolgukat, mert rákérdeztek, hogy A1-es vagy A2-es épület? Nekem meg fogalmam sem volt. De mondom Dórinak, itt a lakás 3 percnyire gyalog, menjünk, aztán kérdezzük meg a kapus fiút, elvégre ő őrzi, csak tudja, milyen számú épület.

Azt már csak érdekesség képpen jegyzem meg, hogy az egész lakópark két épületből áll, A1-esből és A2-esből. Hogy minek az A, ha csak az van, nem tudom...

Odaértünk a házhoz, Dóri már beszélt is a kapusfiúval, jó hosszan, én meg unatkoztam, és elkezdtem nézelődni. Mit látok? A ház falán bazi nagy betűkkel ki van írva, hogy A1. Na persze elég magasan van, én meg nem szoktam hátrahajtott fejjel közlekedni. Mindegy, megvolt az infó. Dóri megint telefonálgatni kezdett. Hosszas tárgyalás után kiderült, hogy mégsem jönnek csak úgy ki, hanem be kell menni a központjukba személyesen. Fasza! Akkor ezt hagyjuk is mára, és menjünk vissza dolgozni!

Egyik kollégám mondta pár nappal később, hogy náluk a lakóparkban tök egyszerű volt a dolog, mert a szolgáltatónak (China Unicom) van egy kirendeltsége a parkban, úgyhogy ott mindjárt el is lehetett intézni a dolgot. Szerinte kérdezzem meg az itteni menedzsmentet, hogy nincs-e nálunk is valami ilyen. Jó. Na hát innentől hol elfelejtettem, hol meg olyan későn értem haza, hogy már nem lehetett semmit intézni, és ez volt a sűrűbb eset.

Mindegy, lassan megszoktam, hogy itthon nincs net, és már odáig fajult a dolog, hogy hasznos dolgokat kezdtem csinálni a lakásban, mint pl. az ablakmosás, egyéb takarítás. Nekiálltam kipucolni a konyhát... Hadd ne mondjam tovább! :D

Pénteken reggel kihúztam az ágy melletti éjjeliszekrény fiókját, amit eddig még sosem, de most el akartam tenni pár könyvet. Nem volt üres. Találtam többek között egy rakat kulcsot a lakás összes belső ajtajához, ami iszonyúan hasznos, mert így majd magamra zárhatom a konyhaajtót kulccsal, amikor meztelenül főzök vagy nem tudom... Aztán volt ott még két kártya, amikkel a kaput lehet nyitni, már ha épp működik. És találtam még egy papírt, amire mindenféle hasznos dolgokat írt fel valaki valamikor. Többek között egy internetelőfizetés adatait is.

Bevittem magammal, és megkértem Dórit, hogy hívja már fel a China Telecomot, hogy hátha ez valami használható dolog. Felhívta őket, aztán engem és mondta, hogy van egy jó híre meg egy rossz. A jó az volt, hogy van aktív internetelőfizetés a lakásban, bár csak 2 Mbites, a rossz az, hogy bár két hónapig nem használtam (naná, abból egy azzal telt, hogy vártam a beköltözésre), de azt ki kellene fizetni, és havi 158 yuanba kerül. Mondtam, nem baj, kifizetem, csak akkor működjön. Ja, és mivel augusztus van, csak a júliusit lehet kifizetni, azt viszont muszáj, mert ha azt nem rendezem, akkor végleg kikötik. Mekkora király vagyok már, hogy pont augusztus 31-én találtam meg a papírt?! :)

Dóri nézte, lehet neten fizetni, de annyira nyakatekert módon, hogy ő sem értette, pedig ő ugye tud kínaiul. Akkor mondom, kifizetem személyesen, hol a legközelebbi. Na hát nincs is olyan messze. Nosza, felpattantam a bringára és elmentem kifizetni. Nagy nehezen megtaláltam, és beestem az ajtón, ahol közölte a kissrác, hogy náluk most lehalt a rendszer, úgyhogy bármit is szeretnék, azzal ők momentán nem tudnak mit kezdeni, és azt sem tudja, hogy mikor fognak tudni, talán fáradjak el egy másik kirendeltségbe. Jó fej... 5-ig kellene befizetni, és fél 4 van, én meg azt sem tudom, hogy hol van másik kirendeltségük.

Miután leküzdöttem a kényszert, hogy elsírjam magam, felhívtam Dórit, aki ugyan már otthon volt, de szerencsére rendes lány, és segít munkaidőn kívül is, úgyhogy miután hosszan beszélt velük telefonon, végül is be tudta fizetni helyettem neten keresztül. Majd hétfőn megadom neki.

Ebben a pillanatban egy dolog hiányzott az interneteléréshez: hálózati kábel.

Elhatároztam, hogy akkor most elmegyek a Bainaohui (angolul csak Buy Now) nevezetű helyre, ami lényegében egy számtech és elektronikai piac, és veszek egy wifi routert is, hogy akkor már hadd lássa a netet minden kütyüm. Felhívtam a benti ügyeletest, hogy ugyan kapcsolja már be a riasztót a szobámban, mert mégsem fogok visszamenni. Apropó, nem kell esetleg valami a bótból? Kért egy 8 GB-os micro-SD kártyát. OK, veszek. Azt mondta, hogy 80-nál többet ne adjak érte. OK, mondom, és elbringáztam a helyre. Vettem egy fasza kis zsebroutert meg egy 16 GB-os micro-SD kártyát, szigorúan 80-ért, aztán hazatekertem, hogy akkor összerakjam az egészet. Itthon kibontottam a routert és akkor jött a felismerés.