Megint 4 év

Nos, a helyzet az, hogy minden király, még az eső sem kezdett el esni, de az előrejelzés nem túl bíztató. :) Nekem meg még ma el kellene menni a bankba, de ha nem, hát nem. Majd megyek holnap vagy holnapután. Igazából ma már voltam egyszer, csak hülye vagyok, és az útlevelemet nem vittem magammal, mert még nem szoktam meg, hogy minden bankolós dologhoz az kell, nem az itteni ID kártyám, mint régen.

Mikor rájöttem, elegánsan távoztam a bankból, aztán elmentem levadászni a tojásos-korianderes-akármilyenes bazi nagy palacsintából hajtogatott cuccot, amit már régen is szerettem, de ott, ahol mondták, hogy szokott lenni, nem találtam. A vége az lett a dolognak, hogy másfél órával azután értem vissza (szigorúan gyalog), mint ahogy elindultam, és ebből kb. 15-20 perc volt az ebéd. Asszem, nullszaldósnak tekinthetjük az akciót kalória szempontjából. :)

Pénz csak azért kell, mert egyik kollégámmal tegnap bevizsgáltunk egy közeli edzőtermet, és be akarok iratkozni mingyárt egy évre. Persze az, hogy edzőterem, nem egészen fedi a valóságot, mert van vagy 6 emelet különféle célokra. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy pénzbe kerül eljutni a Nirvánába. Ha ezt többen tudnák... :) Kicsit kevesebb, mint €500-ba kerül az éves díj, ami szerintem egyáltalán nem vészes egy ilyen helyen. Otthon nektek szerintem sokkal többet kellene fizetni. Mondjuk, sosem próbáltam egy egész évre beiratkozni sehová. :)

Na meg az is jó pont, hogy közel van a leendő lakásomhoz, ami még mindig csak leendő, mert ugyan a tulaj tegnap már jelezte, hogy kész van minden, csak takarítani kell még, de most el kell utaznia pár napra, de még engedélyünk sincs szerződést hosszabbítani, úgyhogy nem tudom, mikor fogok tudni beköltözni. Talán a jövő héten, talán azután.

Nagyon végül is nem zavar, hogy bent kell laknom, mert így reggelente egész hamar beérek, de azért jó lenne már letelepedni kicsit, és a böröndöt betuszkolni valami szekrény mélyére, aztán jól szétköltekezni magam mindenféle cuccokra a lakásba. :)

And now something completely different:

Valamelyik nap éppen ebédelni mentünk, amikor egy igen érdekes jelenet tanúja voltam. Lefelé mentünk egy mozgólépcsőn, és a felfelé menőn egy anyuka tolta a kislányát egy gyerekkocsiban. Babakocsinak már nem nevezném, mert túl nagy volt már a kislány ahhoz. Na mindegy, szóval anyu tartotta a kocsit a lépcsőn, benne ült a kiscsaj, ölében a laptop, és épp veszettül nézett rajta valamit. Tisztára, mint a repülőn: az Ön szórakoztatása fontos számunkra még út közben is. És még csak nem is kínaiak voltak, akiktől az ilyesmi nem lenne szokatlan.

Tudom, nem kifejezetten vicces történet, de úgy éreztem, nem lesz harag, ha megosztom. :)

A megérkezésem utáni napokban sokat és hosszan sétálgattam a környéken. Persze tudtam én előre, hogy rengeteg dolog változott azóta, hogy négy évvel ezelőtt hazamentem. Mégis furcsa érzés volt azokon a helyeken járni, ahol régen oly sokszor. Bár az utcák most is úgy kanyarodnak, ahogy annak idején, a látvány, a hangulat helyenként igen megváltozott.

Azt hiszem a harmadik nagy sétámon mentem el megnézni, hogy a régi lakáshoz közeli kedvenc masszázsszalonom megvan-e még. Sajnos már nincs. A kis épület ugyan még létezik, de már egészen más foglalja el. Így jártam a régi kedvenc éttermeim közül sokkal. Megfigyeltem viszont, hogy a hülye DVD boltok a mai napig ugyanúgy és ugyanott vannak, ahol régen is. Ez igazságtalanság! :)

Mindezzel együtt klassz volt megint Peking utcáit járni. Főleg, hogy a lábam is sokat javult. Google Earthben lemértem, volt két sétám is, amik majdnem 8 km-esre sikeredtek. Na ezeknél azért már szívesen leültem volna egy kicsit a végük felé, mert elfáradt a bokám. De kemény vagyok, úgyhogy visszagyalogoltam.

Az idő kellemes, 30-35 fok között mozog a hőmérséklet, a páratartalom meg időnként kiakasztja a mutatót. Volt olyan este, amikor megesküdtem volna, hogy max. 25-26 fok van, mégis szarrá izzadtam magam. Pedig nem éreztem, hogy melegem lenne. Ez kérem a jó magas relatív páratartalom jótékony hatása... Persze napközben, ha nem árnyékban van az ember, akkor meg lehet dögleni itt is.

Fontos esemény történt múlt csütörtökön. Elszántan begyalogoltam egy étterembe, ahová régen is járogattunk, és rendeltem csülköt, és bizony ugyanaz az istenkirályállat csülök volt, mint régen. Ez azért lejjebb nyomta picit a mérleg nyelvét, és ha lesz még pár ilyen kellemes meglepetés, talán megbocsátom a DVD boltokat.

Tessék, megint itt vagyok Pekingben. Ha minden jól megy, itt is maradok négy évig.

Ez a blog azért született, mert lusta vagyok (mint az köztudott), és nem akarom mindenkinek egyenként elküldeni e-mailben, hogy mik történnek errefelé. Milyen jó lesz már kommentelni a posztjaimat, és megmondani a frankót, hogy mekkora hülye, aki ezt a szart írta! :)

Most csak ilyen alap kinézete van, ami, tudom, elég gáz, de majd kitalálok valami ütősebb dizájnt neki, aztán majd ámulhattok.

Ja igen! Senki nem fogja furcsának találni, hogy igen nagy szerep jut majd a kajának, ugye?